Alkonyattól Pirkadatig 

 Örökké nem eshet! 

 Unalmas; 
 Hogy esik az eső. 
 Szentendrei út 32. 
 Várom a buszomat, 
 A megállóba. 
 Az idegenekkel, 
 Nem állok szóba. 
 Nem tartok ernyőt, 
 Magam fölé. 
 Az eső sem eshet örökké! 

 Hitetlen világ; 
 De mond el,hogy mi rág! 
 Ha tudok, 
 Én szívesen segítek. 
 S közben a húrokon pendítek. 
 Nem tartok ernyőt, 
 Magam fölé. 
 Az eső sem eshet örökké! 

 Gondolj csak arra, 
 Hogy eljön a perc 
 A reggeli napfény 
 Új mosolyt rejt. 
 Véget ér 
 Ez az esős idő 
 Mindig legyen benned 
 Elég erő!